2007-04-08 21:49:35
Az eső verte az ablakot. Ültem az ágyon bámultam az
éjszakát.Arra gondoltam,vajon mi ébresztett fel vagy talán még most
is álmodom? Este izgatottan nehezen aludtam el,hisz holnap lesz a
nagy nap apámék elvisznek magukhoz vesznek és talán minden
megváltozik.Olyan szépen indult minden de rossz vége lett.Elvált
szülők gyermekeként (pláne ha még marják egymást)nagyon nehéz volt
megfelelni.Egyiket sem akartam megbántani az érzéseimmel,de ezt
akkor még nem tudtam így megfogalmazni.1973-volt. Apám örnagyként
szolgált a seregnél fejér megyében.Mikor az utcán kézenfogva
sétáltunk Ő egyenruhában csillagokkal avállán nagyon büszke voltam
ésamennyire csak tudtam kihúztam magam mellette -látjátok Ő az én
apám- Még akkor ezt nem kellett szégyelni,hiszen nyolc éves
voltam.Édesanyám a válásuk ota három éve nevelt egyedül bennünket a
nővéremmel.Nagy anyagi teher lehettem számára,hiszen végleg
lemondott rólam,és aznap reggel egy könnycsepp nélkül elengedett.A
szegénységet a megvetést és minden rosszat hátrahagyva indultam az
új élet felé.Első nap kaptam az első pofont.Mostohaanyám az első
pillanattol keményen katonatiszt fijához méltón akart
nevelni.Másnap beirattak az állt. isk. 3.ik osztályba és elmentünk
megvenni a tanszereket.Nagyon sokminden volt ez nekem a megszokott
1 füzet és 1 fél ceruza után.Kaptam új ruhákat is de eszi nem eszi
alapon.Megkezdődött a tanulás.Mostohám szószerint módszeresen belém
akarta verni a tan anyagot.Végig sírtam az éjszakákat vártam
édesanyám,hogy segítsen. 8 hónapig ültem az ablakban de nem
jött.Vissza akartam menni elfelejteni ezt a rémálmot de nem volt
segítség.Egy idő után már nem fájt ha ütött csak szorítottam afogam
és arra gondoltam egyszer értem is eljönnek majd.13 évesen lettem
öngyilkos. Elvittek apszihiátriai intézetbe Bpestre ahol3
honapig"kezeltek"gyogyszerek munkaterápia stb.Szerencsére megláttam
mikor apám jött,hogy elvigyen volt időm megszökni.4 hónap kemény
utcai élet várt de egy percig nem bántam.Mikor elkaptak már nem
voltam apám büszke kisfia.Állami gondozásba vettek,bekerültem a
Makarenkó utcai zárt intézetbe,ami akkor elosztóként üzemelt.Egy
gyerek 3 hétig volt ott míg egy végleges intézet nem fogadta.Nekem
ezzel sem volt szerencsém.Apámtol mindenhol féltek mert messzire
ért a keze.3honap után végre fogadott egynográdi kis falu
nevelőintézete.A beilleszkedés nehéz volt a többiek sokszor meg is
vertek "ez volt a beavatás"de tuléltem és nem fájt annyira mint az
otthoni.Rászoktam a cigire.Abíróság döntése alapján nekem kell
eldönteni kit választok apám vagy anyám,de hogy ne tudjanak
befolyásolni egy évig nem találkozhatunk nem kaphatok levelet
csomagot. Hamar eltelt,közben kijártam az iskolát.Jelentkeztem
Szakiskolába így kerültem a fóti gyermekvárosba.Ez a 3 év volt
gyermekkorom legjobb legszebb időszaka. Végre MEGNYUGODTAM!
Tovább »
- Írta: kisvakond07
- Hozzászólások: 1
Címkék: gyermekkor
2007-04-09 10:53:33
Augusztus vége volt. A döntésem végleges,maradok állami
gondozott.CSikorogva fékezett az öreg Volga a Gyeri
kapujában.Megint egy új élet, egy új közösség
várt.Félelem,remény,várakozás.Kiszálltam az autóból,egy kedves
fiatal elegáns hölgy nyujtotta felém a kezét-Kati néni vagyok a
"kollégium"igazgatója.-Anyámat láttam benne,akkor ott Ő volt a
biztonság. Otthon éreztem magam.A szabadtéri szinpadon éppen az
évnyitó ünnepség zajlott.Igen, ünnep volt!Ezek a gyerekek boldogok
voltak.Nem hiányzott nekik semmi csak a család, már amelyik ismerte
ezt a fogalmat.Kati néni közben magyarázott -1200 gyermek van
itt,ők mind a testvéreid lesznek, szeresd őket úgy ahogyan Ők
téged.- Ezek voltak a kulcsszavak egy jó közösségben.Már nem
féltem!A beilleszkedés sokkal könnyebb volt mint Kisterenyén
azonnal elfogadtak a többiek.A legfurcsább dolog a világon,kaptam
egy számot egy mosodai számot,hogy a ruháimat ne keverjék össze.Én
voltam a 124-es.(Tisztelt olvasó!Az előző részben,azt írtam,hogy
szobafestőnek jelentkeztem,de ez későbbi dolog.A Gyeribe
autoszerelő szakközép iskolát kezdtem.)Tíz ágy egy szobában,tíz
szoba egy folyosón.Első szoba első ágy az enyém.Elkezdődött a suli.
Az iskola bent volt a Gyeriben,még a faluból is jártak be
tanulók.Az oszifőnk egy falábu alkoholista az élettől nem túl sokat
váró magyar tanár volt.Az órákon dohányzó Tokai bort iszogató
megkeseredett ember gyűlölte az őt körülvevő életet a hozzá tartozo
diákokkal együtt.Sokunknak ez lett a veszte.Erről majd később.Egy
nógrádi kis falu helyi állt. iskolájának tananyaga, ill.
követelménye (4-5.tanuló voltam nyolcadikban)kevésnek bizonyult egy
komoly főváros közeli
középiskolához.
Működött egy kolisokból verbuválódott "pol-beet"zenekar,mindig
szívesen halgattam őket.Egy alkalommal a kezembe nyomtak egy csörgő
dobot akkor már tudtam,hogy közöm lesz a zenéhez.Ők már
szétszéledtek a világban,van aki Kanadában él másból újságíró
lett,de nem szívesen beszélnek ezekről az évekről.Ők valamiért
szégyenlik,valahogy egy kalap alá kerültünk a "rosszakkal",és
valahogy le sem tudjuk mosni.Igenis én Büszke vagyok hogy itt
élhettem és tanulhattam jót és rosszat egyaránt.A társadalom nem
igazán fogadja a másságot. Nem vagyunk rosszabbak sem
jobbak!Elnézést a kis kitérőért fojtatom.Egy alkalommal
megkértek,hogy az egyik hálóból hozzak le egy gitárt. Azt a
hangszert nem találtam,de találtam egy ütött kopott CITERÁT.Egy óra
mulva találtak rám,ahogy elmélyülve ismerkedek vele.Egy év tanulás
után jelentkeztem a fóti akkor még működő citerazenekarba.Első
pillanattol megfeleltem.A népzene szeretete valahol ott szunnyadt
bennem,szerencsés vagyok,hogy rátaláltam.Ebben az időszakban már
verseket is írogattam,inkább csak magamnak mivel nem voltak tul
jók.Megtudtam,hogy az osztályfőnököm balesetben vesztette el
alábát,előtte sikeres néptáncos volt.Hallotta ő is,hogy a zenekar
sikeres szólistálya lettem,közölte velem,hogy vegyem tudomásul az ő
tárgyaiból soha nem fogok átmenni.Így is lett.Nem erőltettem
tovébb,jelentkeztem a festő suliba helyben.Újra 4-5-ös tanuló
lettem,sokkal több időm maradt a zenére.16-éves lettem.Tomboltak a
hormonok lányok jöttek mentek.Az igazi valahogy elkerült.Sokat
csibészkedtünk,négyen voltunk "barátok".Ekkor volt a "csöves"divat
korszak.Egyszer csak hivtak az irodába.Közölték velem,hogy apám
engedett,mehetek anyámhoz,csomagoljak holnap indulás.Mintha forro
vizet öntöttek volna rám.Soha nem fogom elfelejteni ezeket az
éveket,ahogy megérkeztem,amikor a három éves kissrácok a nadrágomba
kapaszkodva sírva kérleltek-apa vigyél haza! Aki családban nőtt fel
eszt soha nem értheti.Születtek itt versek dalok,érzések,de
megoldás még nem. Folytatás köv.
Tovább »
- Írta: kisvakond07
- Hozzászólások: 1
Címkék: folytatás
2007-04-10 16:01:21
Már nem fontos megkopott,megfakult az emlék.Nem
vesztem el! Nem vesztem el mert megtaláltam önmagam a saját
Családomban,kedvesem és három gyermekem pótolja az eltünt
időt.Megtaláltam az elveszett szeretetet és megtanultam adni
is.Azok az emberek akiknek ez nem sikerül-- nos, ők a kívül
állók,egy életen át nem tudják ezt feldolgozni,megváltozik az
értékrendjük,elvesznek és többé nem kíváncsi rájuk senki!
Tovább »
- Írta: kisvakond07
- Hozzászólások: 1
Címkék: egy, gondolat
2008-08-24 08:30:52
Tovább »
- Írta: kisvakond07
- Hozzászólások: 1
Címkék: egy, kortárs, kötőtöl, versek
2008-08-24 21:51:38
Tovább »
- Írta: kisvakond07
- Hozzászólások: 1
Címkék: jó, rengeteg, vers
2008-09-27 18:57:43
hiába bámulom az üres lapot semmi nem jut az eszembe. Hogyan
történhetett ez meg velem?
Tovább »
- Írta: kisvakond07
- Hozzászólások: 1
